Éveken át álltunk a diákok előtt, magyaráztuk a tananyagot – nehéz ettől a gyakorlattól elszakadni. Valljuk be, a legtöbb tanár szeret „szerepelni”. Be kell ugyanakkor látni, hogy célravezetőbb, ha egyre többször háttérbe vonulunk, teret adva a diákoknak az önálló gondolkodásra, összefüggések felfedezésére, együttműködésre, probléma megoldásra.
Ebben a szemléletben látszólag nincs szükség a tanárra – valójában azonban nagyobb szükség van rá, mint valaha, csak éppen más szerepben. Ő kell, hogy tudatosan megtervezze a tanulási folyamatot, az óra menetét, a diákok számára emészthető, motiváló formában tálalva az elsajátítandó ismereteket, változatos módszereket alkalmazva, a háttérből segítséget nyújtva – épp csak annyit amennyire szükség van.
Tudatosan törekedni kell a frontális módszerrel megtartott órák számának csökkentésére. Hiába készítünk prezentációt a tananyagból, ha azt órán előadjuk és közben arra kérjük a diákokat, hogy jegyzeteljenek, akkor ez még mindig a hagyományos módszer, amivel aligha érünk el sikereket. A diákok nem aktívak közben, ezért nehéz nekik hosszú időn keresztül odafigyelni. Unatkozni fognak és ezt nekünk sem jó látni.
De akkor mégis mit lehetne másképp csinálni?
Induljunk ki abból, hogy viszonylag kevés időt töltünk személyesen a diákokkal – ekkor olyan dolgokra koncentráljunk, amihez fontos a tanári jelenlét. Száműzzük azokat a tevékenységeket az óráról (legyen az online vagy osztálytermi), amiket az iskola falain kívül is el lehet önállóan végezni.
Keressünk és küldjünk ki a diákoknak egy rövid (!) videót, ami kapcsolódik a következő óra témájához és felkeltheti az érdeklődésüket. Ezt mindannyian meg tudják önállóan nézni otthon (vagy akár a buszon ülve, a telefonjukon). És itt nem egy 20 perces videóra gondolok, amin egy másik tanár áll a tábla előtt és magyarázza az új anyagot…
Ha ehhez még szerkesztünk egy három kérdésből álló online kérdőívet és a linkjét megosztjuk velük, akkor azt is látni fogjuk, megnézték-e a videót.
Így amikor órára „jönnek”, már tudják mi lesz a téma, jó esetben kérdéseik is vannak azzal kapcsolatban, tehát lesz alkalmunk a bevezetett témához kapcsolódó – lehetőleg valós, élet közeli helyzeteken alapuló problémákat felvetni és közösen megoldani.
Alakítsuk tehát át az órai tevékenységeket. Teremtsük meg a légkör ahhoz, hogy a diákok merjenek gondolkodni, feltenni olyan kérdéseket, amik tanári szemmel ugyan lehet, hogy nem a legjobbak - de ők így tanulnak. Hagyjuk, hogy ők maguk szerezhessék meg a tudást ahelyett, hogy készen átadnánk nekik.
Próbáljuk ki, hogy nem feleltetünk váratlanul, nem adunk hagyományos házi feladatot, ami felett kétségbeesettem ül a diák, mert nem tudja hogyan fogjon hozzá, és nincs kit kérdeznie…
Tanítsuk meg őket a csapatmunkára. Eleinte sokkal több szempontot kell tisztázni, fokozatosan lehet őket önállóságra szoktatni. Ha kiadunk egy feladatot online csoportmunkára, akkor ehhez kellenek támpontok is. Ha soha nem csináltak ilyet, nem fogják tudni, miként álljanak neki, és az eredmény az lesz, hogy együttműködés helyett feldarabolják a feladatot, egymás után végeznek el belőle egy-egy részt, ezáltal nem profitálnak a folyamatból: mindenki csak azt csinálja, amihez amúgy is ért és közben nem lát bele a másik tevékenységébe, amiből tanulni tudna, amit ellesve fejlődhetne.
A változatosság gyönyörködtet. A tanításban, a tanulási folyamatban sincs ez másként. Legyünk bátrak, próbáljunk meg tudatosan becsempészni egy-egy apró változtatást az óráinkba (legyen az online vagy osztálytermi), a hatás biztosan nem marad el - a diákok értékelni fogják az erőfeszítéseinket, már önmagában azt is, hogy valami változást érzékelnek, mi pedig sikerélményekkel gazdagodunk és alig várjuk majd, hogy további ötleteket találjunk ki, valósítsunk meg.
