Többféle szakmában tanuló fiatalokat invitáltunk meg egy beszélgetésre. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy ők maguk mennyiben fejlődtek az online munkarend miatt, és hogyan látják ennek az oktatási formának a jövőjét, szemben a személyes oktatással.
A diákok mindannyian egyetértettek abban, hogy a személyes találkozást és tanulást nem pótolhatja az online oktatás, hiszen „ott jelen van a tanár, és azonnal tud segíteni, ha elakadnánk. Viszont a jövőben jól jöhet, ha valaki hiányzik az óráról, ha megbetegszik akár a diák, akár a tanár, mert online streamelve az órákat, senki sem marad le.”
Arról, hogy ők maguk miben fejlődtek, amióta online zajlik az oktatás, így fogalmaztak:
- „Kihívás, mert ha egy problémával találkozom, nincs mellettem a tanár, így nekem magamnak kell megoldanom. Ezért aztán motiváltabb lettem a problémamegoldásban, hiszen muszáj, hogy sikerüljön…”
- „Az önuralmam fejlődött sokat. Nem lehet lazán kezelni, le kell ülni a géphez tanulni, és sokkal összeszedettebbnek kell lennem, mint korábban.”
- „A különböző alkalmazások használatában, amik abban is segítettek, hogy tudjuk egymást emlékeztetni a beadandó feladatokra, vagy segítsünk egymásnak valamiben.”
A diákok azt is elmondták, hogy a tanárok több feladatot osztanak ki így, mint általában a személyes oktatás során, ezért előfordul, hogy szinte reggeltől estig a számítógép előtt kell ülniük. Ennyi időt pedig – mint tapasztaltuk – még a mai fiatalok sem szeretnek a neten lógva tölteni…
